, (bor-s-ó) fn. tt. borsó-t, tb. ~k. Tájejtéssel: bossó. 1) Szélesb ért. így neveztetnek a kétfalkások seregéhez tartozó több növénynemek és ezek magvai, milyenek: törökborsó, a paszulynak egyik faja; kakukborsó, azaz tavaszi lednek; szeges borsó, a bükkön egyik faja; abrakkorsó, máskép: vadlencse; bagolyborsó, máskép: bagolcsa, a lencsék neméből; vad borsó, vagy kardos borsó, vagy szeges lednek. Ide tartoznak csicseri-, fehér-, fekete-, bársony-, csiga-, varjú-, erdei-, ligeti- stb. borsó. 2) Szükebb ért. veteményborsó, melynek kocsányi két s több viráguak; nyelei hengeresek, többnyire négy levelűk, pálhái csipkések, tövön kikerekítettek; virága fehér vagy tarka. Ebből váltak a kerti borsónak egyéb fajai és fajtái: gyalog- (földön kúszó), karós-, fölfutó-, hártyátlan-, czukor-, tányéros, stb. borsó. Borsót falra hányni, am. sikeretlen munkát tenni. Adjon Isten a magyarnak minden jót, diófából koporsót, a lengyelnek sok borsót. Borivók áldomása. Borsót törtek az orczáján, azaz ripacsos.
Elemzését illetőleg l. BOR, elv. gyök. Hasonlítni látszik hozzá a hellen οροβος, közelebb rokon vele a mongol burcza vagy burczak, persa burcsak vagy burdsak, és a tájdivatos bossó-val a latin pisum.