, fn. tt. borostát, tb. borosták. Általán disznósertéből kötött kefeforma eszköz, meszelő. Különösen, ha kurtára, élesre van vágva, am. ecselőkefe, melyet némely vidékeken sűrü fésü helyett használnak. Borborosta, mivel a hordókat kefélik. Gyalog borosta, melynek nyele nincsen. Meszelő borosta. mivel meszelnek, fehérítenek. Olyan a haja, mint a borosta, azaz, sűrü, kemény.
Némelyek a magyar porosztó (kefélő) szóból akarnák elemezni, de valószinűbben a német Borste (sörte), Bürste szóból alakúlt. Törökül fircsa.