, (bor-os) mn. tt. boros-t, tb. ~ak. 1) Bortermő, borral bővelkedő. Boros vidék, tartomány. Boros gazda. 2) Borra ügyelő, bort kezelő. Boros kulcsár. Rosz boros kulcsár az, aki szomjan meghal. Km. 3) Amiben bort tartanak, bornak való. Boros pincze, boros hordó, boros kancsó, boros kulacs, boros korsó. Ha titkot akarsz kitanulni, járasd a boros korsót. Km. 4) Szelidebb kifejezéssel szólva am. bortól részeg, ittas. "Bort ittam én, boros vagyok, haza mennék, de nem tudok. Népdal. 5) Mint főnév több nemes család neve, s ekkor többese: Borosok.