, (bor-og-at) gyak. áth. m. borogat-tam, ~tál, ~ott, par. borogass. Általán am. valamit bizonyos takaróval, ruhával stb. körültekerget, befödöz. Kendőbe, papirba borogatni holmit. Különösen, sebet, testnek fájós részét gyógy- vagy enyhítő szerekkel bekötözget, bepólyáz, befödöz. A lobos testet jeges ruhával borogatni. Meleg kásával borogatni az alsó részeket. Vadászok nyelvén mondják az agárról, midőn ezt a nyúlat forgatásban erősebben abajgatja, úgy hogy néha a nyúlon felül látszik lenni. (Bérczy K.)