, (bor-ocs-ka) fn. tt. borocskát, tb. borocskák. 1) A bor szó kicsinyítve, melyet akkor használ a magyar, ha vagy kevés bort ért, vagy kinált borával kérkedni nem akar, söt azt mintegy tartózkodva nyujtja oda. Igyék vagy tessék ezen borocskából. Nem rosz borocska.
"Ha szíhatok borocskát,
A gondjaim csucsulnak.
Csokonai.
2) Növényfaj a tarsókák neméből, melynek táskái kerekek, alsóbb levelei hosszudadok, fogasak, kopaszak, a felsők dárdaformák, szárölelők. Máskép: nagy borocska, vetési tarsóka, temondád, vad mustár, nyűfű.