, (bor-on-og) önh. m. borong-ott, borongtam vagy borongottam, htn. borongni vagy borongani. Tulajdonkép az égről és időről mondatik, midőn homályosodik, felhősödik, felhőkbe borul, szomorodik. Borong az ég, borong az éj. Átv. értelemben: midőn valaki komorodik, kedvetlenné lesz, s arcza mintegy sötétedik. Borongó kedvü, ábrázatu.