, (bor-on-a) fn. tt. boronát. Szántóvetők eszköze, melylyel a fölszántott s bevetett földet simára egyengentik, s a magot eltakarják, beborítják. Tövis borona, mely egyedűl beborításra, vas borona, vagy fogas, mely egyszersmind hantok, göröngyök szétzuzására szolgál.
A szláv nyelvekben: brána, obrona, oroszul: borona, mely kaput és védelmet is jelent. Mennyiben a borona takaró, födő, borító eszköz, végelemzésben a bor (borít, borul, borogat) gyöktől származtatható, mely a szláv nyelvekben nincs meg, de a kapu értelemben vett borona vagy brána sem egyéb, mint bizonyos nyilást elzáró, befödő, betakaró, beborító alkotmány.