, BORJÚ, (bor-j-u vagy bor-j-ú) fn. tt. borjú-t vagy borj-at, tb. borjú-k vagy borj-ak. Birtokraggal: borjúm, borjúd, borjúja, stb. vagy borjam, borjad, borja, stb. Tehénféle nőstényállat magzata, mert tulajdonkép csak azon fiatal állatot nevezzük borjunak, melyet tehén ellett. Bivalborju, bivaltehén fia, szarvasborju, melynek szarvastehén az anyja; őzborju, őzanyától. Nemre nézve: bikaborju, himnemű, üszőborju, nösténynemű. Rugott borju, melyet az anyja már nem enged szopni. Tinóborjú, melyet kiheréltek. Tavali borju. Szalmán hízott borju. Nem sokat finczál a szalmán hízott borju. Km. Ostoba mint a borju. Km. Kényén szokott gyermek borjú neven ébred. Km. Néz, mint borju az új kapura. Km. Adj neki, hogy el ne vesse borját. Km. Kinek nem borja, nem nyalja. Km. Holnapután kis kedden, borjunyúzó pénteken, azaz sohanapján. Átv. ért. tengeri borju, a tengeri emlősállatok egyik neme, némi hasonlósága miatt a borjuhoz. Vizi borju, tüzes hasu béka, melynek szava a borjubőgéshez hasonló. Így nevezik a gyalogkatonák azon táskáját is, mely szőrös borjubőrből van készítve, s melyben motyóikat hordják. Fölkötni a borjút.
Gyöke bor vagy bar, melyből j képzővel lett borj, s u kihangzással borju. Hogy eredeti rövid alakja borj, onnan kitünik, mert több ragot és képzőt ez alakban veszi föl: borj-at, borj-ak, borj-am, borj-as, borj-azik. Hasonló képzésüek: var-j-u, varj-at, sar-j-u, sarj-at, gyap-j-u, gyapj-at, ifj-u, ifj-at, szom-j-u, szomj-at.
Érteményezését illetőleg l. BAR, gyök.