, (bor-ít-ék) fn. tt. boríték-ot. 1) Burok, lepel, melylyel valamit betakarnak. Ágyboríték, süveg-, kalapboríték, levélboríték. V. ö. BORÉK. 2) Egyes személy elébe terített asztali készület, jobban: teríték. 3) Gabonaszem tokja, vagy vetemény hüvelye.