, (ból-int) önh. m. bólint-ott, htn. ~ni vagy ~ani. Álomtól, ülés vagy állás közben, elnyomatván, fejét lehajtja, leszegi, fejével biczczent. Nagyot bólintott s feleszmélt. Fejével bólintani. Szélesb ért. intés, helybenhagyás jeléül fejét meghajtja, fejével bókot csinál.
Elemzését illetőleg l. BOL és BÓL gyök.