, (bol-ond-úl) önh. m. bolondúl-t. 1) Bolondság jeleit kezdi adni; megy az esze. Öszvetételeiben már többet jelent. Megbolondúl, am. valóságos bolonddá lesz. Belebolondúl valamibe, am. eszevesztéig bele szeret, bolond módra kedveli. 2) Hibába esik, eltéved, megzavarodik. Elbolondúlt, mint czigány szerint a nap, midőn se fel, se alá nem ment. Monda.