, (bol-ond-ság) fn. tt. bolondság-ot. 1) Eszeveszettség, az észnek zavart állapota, valami rögzött eszme körüli forgolódása. A bolondságon nehéz segíteni. 2) Tréfa, sületlen bohóczság. 3) Csekélység, hiábavalóság. Nem bolondság az uraság. Km. Bolondság a papság, ha diákul nem tud. Km. Nem bolondság egymásután három nap és három éjjel virrasztani. Ez mind bolondság, szót sem érdemel. Fele sem bolondság. Ily bolondságért kár haragudni. Pénzét holmi bolondságra vesztegeti. Bolondságból tanulni bölcseség.