, (bol-ond) fő- és mn. tt. bolond-ot. 1) Eszement, eszeveszett, kinek elméje s itélőtehetsége megzavarodott, eltébolyodott, s valamely rögeszme körül keringnek gondolatai és beszédei, s mint olyan a lelki nyavalyában szenvedők különös osztályába való. Fél bolond, egész bolond, sült (azaz szült vagy született) bolond. Kötözni való bolond. Futó bolond. Okos bolond. Nevető bolond. Bolondok háza, tornya. Bolondnak a fapénz is jó. Km. A bolondok bolond dologban törik fejöket. Km. Bolond Istók, (A németeknél Bolond Miska), Bolond Jancsi, Bolond Kata, mind népmesebeli személyek. Betekintett mind bolond Istók Debreczenbe. Km. A gazdag, ha bolond is, szerencsés. Km. Egy bolond oly követ dobhat a kútba, melyet tíz okos sem húz ki. Km. Bolondnak fapénz is jó, ha elveszti sem kár. Km. Bolond is mond néha okosat. Km. Bolonddá lenni. Ha eszes vagy, ne tedd magadat bolonddá. Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja. Km. Kárán tanul a bolond. Km. Udvari bolond, akinek, mintha bolond volna, szabadságában áll holmi igazságokat büntetlenül kimondani. 2) Bolondok által vagy bolondok módjára elkövetett valamely tett. Bolond beszéd. Bolond lépést követni el. Bolond dolog. Bolond lomba, máskép: ördöglomba vagy ördög lova, azaz fejszédítő körjáték. 3) Bolondságig szenvedélyes valamibe vagy valakibe, esztelenül lekötelezett, magát rabbá tevő. Aki mindennek barátja, mindennek bolondja. Km. Pénzének, lovainak, kutyáinak bolondja. Szerelem bolondja. Én nem leszek senki bolondja. Ruha bolondja. Asszony bolondja. 4) Tréfa tárgya. Valakiből bolondot űzni. Valakit bolondnak tartani. A bolondját járja. Megjáratták vele a bolondját.
Gyöke bol ugyanaz, mely a bolyog (té)bolyog, stb. szóké. Rokon vele a perzsa bul és válih, német blőd, wend blod, blud, lengyel bloud, tót blázen, franczia fou, fol, stb. Általán a szláv nyelvekben, valamint a magyarban, a bolond és bolygás szók ugyanazon gyökből származnak. V. ö. ŐRÜLT.