, (bol-ha vagy boly-ga) fn. tt. bolhát, tb. bolhák. 1) Általános neve különféle apró rovaroknak, melyek részént az állatokat csípik, részént némely növények leveleit, kivált száraz nyárban, megemésztik. Milyenek: kutyabolha, földibolha, kertibolha, stb. 2) Különösebben, ismeretes barna rovar, hat szökdécselő lábbal, és hegyes ormánynyal. Bolhacsipés, bolhaugrás. Bolhát keresni, bolhát fogni. Csoda féreg a bolha, addig szökdécsel, míg vagy vízbe esik, vagy tűzbe. Km. Bolhafészek. Bolhalajtorja azaz földi erő ruha. Máskép: balha.
Megegyezik vele a hellen φυλλος, φυλλα, német Floh, latin pulex, szláv blha, blokha, blecha, török pire. V. ö. BOL gyök.