, (bom-ol-ik) k. m. boml-ott, htn. boml-ani. 1) Részekre válva, szakadva oszlik. Bomlik a vásár. Bomlik az esőnek kitett vályog. Bomlanak a régi várfalak. Szétbomlik a roszúl fűzött, vagy gombolt ruha. Fölbomlik a zsák szája. Kibomlik a befont haj. 2) Átv. erkölcsi ért. bizonyos társadalmi viszony kötelékei megtágulnak. Bomlik a barátság, béke, egyesség. 3) Népies nyelven am. bolondozik, rendetlenséget csinál, másokkal meghasonlik, szóval úgy teszen, mintha eszének járása rendes kerékvágásából kihágott volna. Már megint bomlik. Megbomlott az esze. Ne bomoljatok.