, (bor-ít) áth. m. borít-ott, htn. ~ni vagy ~ani. 1) Föd, takar. Víz borítja a réteket, legelőket. Felhők borítják a napot. Arczát fátyollal borítja. Feledékenység borít sok nagy embert, és müvet. 2) Fordít, felfordít. Kocsit az árokba borítani. Felborítani a kosarat. 3) Szegélyez, beszeg. Dolmányt sinórral borítani. 4) Körülkerít, körülvesz. Ködbe borítani, lángba, tűzbe borítani, szégyenpirba borítani. 5) Behúz valamivel valamit, pl. az asztalos némely lágy fabútort keményfa-lappal borít. Összetételei: Beborít, felborít, kiborít, elborít. Beborítani az ágyat terítővel; felborítani a tálat; kiborítani valamit az edényből; leborítani a kosarat; elborította a vér egész arczát. 6) Némely him állatról p. rőtvadról mondatik midőn párzik.
Elemzését illetőleg l. BOR, elvont gyök.