, (bom-t-a-koz-ik) k. m. bontakoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Nem külső erőszak miatt, hanem saját kényszerüségből szétoszlik, elváladozik, részekre szakadoz, romladozik. A meghasonlott társulat pártokra bontakozik. A várbeli őrkatonaság kibontakozott a falak közől. 2) Sereg, csapat rendbeszedett szabályos részekre osztályokra fejlik. A katonák, hadi gyakorlat alkalmával, különféle csapatokra bontakoznak. Átv. Nehezen bontakozik am. alig tudja magát kifejezni.