, (bom-t) áth. m. bont-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. 1) Valamely ép, egész testet részekre választ, szakaszt, metél, tör stb. Házat bontani. Hidat, falat bontani. Ágyat bontani. Leölt disznót, csibét bontani. Igekötőkkel: Elbontani a puskát. Felbontani a beszegezett ládát. Kibontani a csomóra fojtott madzagot. Lebontani a ház födelét. Szétbontani a szekeret, a gépet, stb. 2) Átv. ért. bizonyos erkölcsi viszonyt, öszveköttetést megszüntet. Házasságot, békét, barátságot bontani. Szükség törvényt bont. Km.
Képzésre hasonló a szintén m hanggal végződő gyökökből származott ront (romt), ont (omt), önt (ömt), dönt (döm-t), hint (himt), szánt (szám-t), hánt (hámt), igékhez.