, (bom-cz-ol) áth. m. bonczol-t. 1. Általán valamely szerves állati vagy növényi testet alkatrészeire föltagol, szétbontogat. Levágott ökröt, juhot bonczolni. Sült ludat, csirkét bonczolni. 2) Az állati, különösen emberi hullát legkisebb részeire szétválasztja, s tanulmányozás végett szoros vizsgálat alá veszi. Megmérgezett ember hulláját, szivét, agyvelejét bonczolni.