, elvont törzse boldog szónak és származékainak. Régiesen, sőt ma is a népnyelvben bód, bódog, bódogít, bódogúl, stb. Ez utóbbi kiejtésben egyezik vele a szanszkrit bhad, mely am. sikerűl, boldogúl, honnan bhadrasz (szerencsés, boldog) származik. Ide számíthatók a latin beo, beatus, cseremisz piäl (fortuna), és a szláv blág, blázsen, blaho. l. BOLDOG.