, (bol-cs-á-t vagy bol-cs-aj-t) áth. m. bolcsát-ott, par. bolcsáss, htn. ~ni vagy ~ani. Régi szó. Am. a mai megrövidített vagy elkoptatott bocsát, bocsájt, palóczosan: bucsít. Eredeti jelentése: meneszt, vagy menni enged, elereszt. "Hogy Isten bolcsássa ő bünét. (Könyörgés, Nyelvemlékek I. köt.) Részletesebben l. BOCSÁT.