, BÓLT, (bol-t vagy ból-t) fn. tt. bolt-ot. Némely tájak kiejtése szerint: bót. 1) Hajlást képező ívezet az építésben, mely különféle szögű és alakú lehet. Félkörű bolt. Hegyes szögű bolt, stb. Magas, széles, keskeny bolt. Boltra építeni a pinczéket, szobákat. V. ö. ÍV. 2) Terem, szoba, melyben a kereskedők, kalmárok áruikat vásárra kiteszik, mennyiben eredetileg és jobbára biztosság végett boltos tetejüek. Fűszeres, posztós bolt. Boltot nyitni. Jár föl-alá, mint görög az üres boltban. Km.
Gyöke azon bol vagy ból, melyből hajlásra vonatkozó szók származnak, és így alapfogalomban a hajlék szóval rokon. Különben egyeznek vele az olasz volta, dalmát bulta, botu, franczia voûte, boutique, szláv bolta stb. V. ö. BOL, BÓL.