, (boly-h) fn. tt. bolyh-ot. 1) Hoszszu szőr, gubancz. Bunda bolyha, guba bolyha, kecske bolyha. 2) Boncztani értelemben am. a vékony belek belső fölszinén létező apró, vékony, hosszukás, hengerded- vagy kúpdad kiállások.
Mennyiben szőr, gyapju, hajféle szálas kinövést jelent, némi hangváltozattal rokonai: molyh, némely növények szőre, és polyh, ugyanaz, továbbá vékonyhangon: pělyh vagy pölyh, és pili. Egyeznek vele a latin vellus, pilus, német Vliess, szláv wlasz, stb.