, (bok-a) fn. tt. bokát. Az allábszár két csontjának alsó részén két oldalt levő kidudorodások, melyeknek egyike a sipkonczon, másika a szárkapcson van, honnét amaz belső, ez pedig külső bokának hivatik. Bokáig járni a hóban, sárban. Bokáig érő köntös. Öszveüti bokáit, azaz tánczol vagy vigan van, mint aki tánczol. Csont a boka azaz érzékeny, mert mindjárt csontot ér az ütés. Km. Majd megüti érte bokáját = lakolni fog. Km. V. ö. BOK.