, (boj-t) fn. tt. bojt-ot. 1) Csomóba, fürtbe tekeredett s mintegy bogot képező haj, szőr, gyapju stb. 2) Boglárforma rojtos függelék pl. ruhákon, függönyökön, lepleken, kendőkön. Németesen kvászli. V. ö. BAKALLÓ. 3) Néhutt oltó- vagy döntővessző, vagy ágacska. V. ö. BUJT, ige.
Gyöke boj azon boly változata, melyből az apró almát vagy bogyós gyümölcsöt jelentő bolyó származik. Rokona bog is. Valószinüleg létezett hajdan boj-ik (azaz gömbölyödik, csomósodik) ige is, melyből lett boj-at, öszvehúzva bojt, mint sajik-ból sajt. Hasonlóan fejlődtek ki a roj, rej, sej, lej gyökökből: rojt, rejt, sejt, lejt.