, fn. tt. bojnyik-ot. Palócz és mátyusföldi szó, s am. zsivány, utonálló. Alkalmasint a bajnok szóból vétetett által, lealacsonyító értelemben, mint a latin latro, mely eredetileg zsoldos bajnokot, katonát, utóbb rablót, zsiványt is jelentett. Egyezik vele a tót zbojnyík.