, (bogyó-pikk) ösz. fn. Növénynem a kétlakiak seregéből és egyfalkások rendéből; hímvirágának barkája kevés pikkelyü; csészéje egytagu, két tompa fogú, puffadt; himszálai öszvenőttek; anyavirágának csészéje öt, bokrétája nincs, anyaszála kettő, magva kettő, melyeket a meghúsosodott csészék bogyósan borítanak. Leveletlen cserje. (Ephedra).