, elvont törzse bonczol igének, és származékainak. Gyöke az oszlást, szétválást jelentő bom, ebből lett; bont, innen elavult: bontoz mint: hord, hordoz, s még egy gyakorlatos képzővel: bontozol, öszvehúzva, bont-zol, bonczol, mint: hordozol-ból, hordzol, horczol, hurczol. Így elemezhetők: döm, dömt, dönt, döntöz, döntözöl, dönczöl; von, vonoz, vonozol, vonzol, vonszol; un, unoz, unozol, unzol, unszol. E törzs tulajdonkép gyakorlat, s mint olyan egyszersmind kicsinyezés fogalmát is rejti magában. Ennélfogva az újabb gyógytani nyelvben helyesen alkalmaztatott az anatomia magyarítására, mennyiben bonczolni am. valamely szerves testnek részeit egymás után szétválasztani, szétbontogatni. Különben, ha közvetlenül a bom gyökből származtatjuk, mint önálló főnevet úgy elemezhetjük mint a koncz szót, mely eredetileg gom-cz, azaz, gomot, csomót képző részek együtt véve.