, (bogy-ó) fn. tt. bogyó-t, tb. ~k. Némely fákon, cserjéken, s más növényeken termő húsos, leves, és jobbára gömbölyü apró gyümölcs, melyben a magok tok nélkül elszórva rejlenek. Gányafa, galagonyafa bogyói. Szőlő bogyója, a szőlőfürt egyes szeme. Fekete, piros bogyó. Czigány bogyó. Bodzabogyó. Köznépi tréfás nyelven: kecskebogyó am. a kecskének bogyóalakú ganaja. A székelyeknél jelent éretlen apró almagyümölcsöt is, máskép: bogolyó.
Hasonló hozzá közelebbről a latin bacca.