, fn. tt. bogrács-ot. Vaslemezből készült főzőedény, mely fülekkel vagy félkörü nyéllel ellátva, a tűz fölé akasztatik. A tanyákon, pusztákon lakók közhasználatu edénye. Igaz barátságot bográcsban nem főzik. Km. Néhutt: bagrács, meg: bográncs.
A vékony hangú bögre szóval azonos, honnan bögre-ecs vagy bogra-acs am. bögre-eszköz megvan a török nyelvben is: bokrads, üst, kazán jelentéssel.