, fn. tt. bogolyá-t, tb. ~k. A székelyeknél oly férfi neve, ki valamely nővel tiltott szerelemben él. Eredete homályos. Talán am. bókoló vagy pedig búgó (= párzó), honnan búgol s búgoló származhatott. Figyelmet érdemel a persa bagha Beregszászi szerint Liebchen, amasia, de Vullers szókönyvében am. cinaedus, azaz buja, bujálkodó (finemű).