, (bog-la-ár vagy bog-ol-ár) fn. tt. boglár-t, tb. ~ok. Általán valamely ékesség, mely bog alakúra van hímezve, kötve, verve, szőve vagy öntve. Különösen 1) Befoglalt gyöngy, drágakő, melylyel ruhákat ékesítenek.
"A pánczéljoknak is csillagok módjára
Készíttetett s müvelt igen szép formára
Vagyon sok aranynyal tündöklő boglára,
Kik a napot híják fényekkel csatára.
Gyöngyösi István.
2) Hímzett, szövött, varrott gömbölyü, gyűrü formáju ékesség, csillagocska, milyennel a lovak szerszámait, lótakarókat kiczifrázzák.
"Szkófiomos nyergét bársony szépítette,
A melynek környékét arany kerítette,
Annak is szép művét kék zománcz szinlette,
Van boglárinak is rubint közepette.
Gyöngyösi István.
3) Boglárnak mondatik a könyveket öszvetartó gombalakú kapocs. 4) Némely növények virágai, honnan a boglárvirágok, boglárfák elnevezése.