, (bog-ár) fn. tt. bogár-t vagy bogar-at, tb. ~ak. 1) Széles ért. az állatország második főosztályához, úgynevezett gerincztelenekhez tartozó állatkák, melyeknek egy szívkamrájok, fehér hideg vérök és csápjaik vannak (Insecta). Szabatosabb természetrajzi műnyelven l. ROVAR. Vizen, szárazföldön, növényeken tenyésző bogarak. Csunya bogár. Büdös bogár. Csípik a bogarak. Sok bogár gyűl ott öszve, hol sok a tej. Km. Bogara sincs azaz semmivel biró. Km. Különböztetésül V. ö. FÉREG. 2) Szükebb ért. a rovarok azon alnemei, melyeknek szaruhártyaféle kemény födelékes átlátszó röptyüik vannak. (Coleoptera. Käfer). Szarvasbogár, Kőrösbogár, cserebogár, szarturóbogár, zöldbogár, stb. Fekete, mint a bogár. Bogár szemű = fekete szemű. Bogár után indulni. Km. Öszveeszik tücsköt, bogarat. Km. 3) Népies nyelven így hívja a kedveskedő anya gyermekét. Édes bogaram! Kedves szép bogaram! Adják e nevet igás ökröknek is. Csáli Bogár! Hajsz Bogár! 4) Átv. ért. mondjuk hóbortos emberről, kinek kedélye változékony és nyughatatlan, mintha bogarak csípnék, hogy bogara van.
Elemezve am. bogos, sok bogu, mennyiben tagjai, ú. m. csápjai, falámjai, lábai ágasbogas szervezetüek.