, (bog-ács) fn. tt. bogács-ot. Az együttnemzők és egyenlőnősök seregéhez tartozó növénynem; vaczka gyapjas, fészke hasas, tojásdad, tövishegyű pikkelyekkel födelékes, bóbitája hajszálas vagy sertés. Virága veres vagy kék, ritkán fehér. Alnemei: szárrafutó vagy nyeletlen levelűk, mindegyik számos fajokkal. Akánt-, bérczi-, bókoló-, csüggedő-, fodros-, horgas-, patyolat-, puha-, tarka-, tövises-, szöszös, stb. bogács. (Carduus).
Nevét bóbitájának bogos, tojásdad, gombforma alakjától vette, s eredetileg bogás, melyben az s átváltozott cs-re, mint: bordás, bordács, ordas, ordacs, stb. Mátyusföldi tájejtéssel: bógáncs.