, (bod-za vagy bogy-za) fn. tt. bodzát. Fanem az öthímesek és háromanyások seregéből; csészéje kicsin, öthasábu a magzat fölött; bokrétája ötmetszésü; bogyója három magvu; virágzása bogernyő vagy fürt, virága fehéres (Sambucus). Fajai: gyepü- vagy fái bodza (S. nigra), sallangos bodza (S. laciniata), fürtös bodza (S. racemosa), földi bodza (S. ebulus) stb. Ă büröktől a bodzáig, azaz kevés vagyonu vagy tapasztalásu. Km. Néhol: bozza vagy borza.
Legvalószinűbb, hogy nevét sürűn termő bogyóitól kapta, s gyöke bod vagy bogy, am. bogyó. Innen lett bod-zik azaz bogyzik, bogyózik, s részesülőben bodzó, bodza = bogyozó, bogyoza. Mennyiben tájejtésileg: borza, némelyek véleménye szerint borzas leveleitől vette volna nevét. Mások erős szaga után a bűz szótól származtatják. Hasonló hozzá a szláv bez.