, (bod-za-as) mn. tt. bodzás-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Bodzanemü növénynyel benőtt. Bodzás föld. Bodzás gyöpü. 2) Mondják fájós lábakról, melyek köszvényben szenvedvén, kisebesednek, kifakadnak. Valószinűen átvitt értelmü kifejezés, mennyiben az ily kóros lábszárakon támadt kékes feketés csomók, a bodza bogyóihoz hasonlók. Ily átvett értelmü szó a szederj szinétől nevezett szederjes. Más értelmezés szerint onnan vette volna nevét, mert a köszvényes lábakat bodzalevelekkel is szokták gyógyítani.