, önálló gyök és fn. tt. bog-ot. Általán csomóalaku dudorodás, kinövés, nevezetesen a fákon s más növényeken, göcs. Öszvetéve: ágbog. A somfának, bodzafának sok boga van. Így neveztetnek némely növények fejei, pl. a kenderé, máskép: buga. Vadász nyelven: az agancs tülkei, mielőtt ki lennének fejlődve, és még kéreg alatt vannak.
Közvetlen származékai: bogos, bogács, boglár, boglya, bogár, bogoz, stb. Mennyiben valami gömbölyűt, dudorút jelent, rokonai: bod, bogy, bok, pog, poh; vékonyhangon: bög, bögy, böd; fordítva: gob, göb, gub, güb. Rokonokúl tekinthetők a török bagh (a többek közt nodus jelentéssel), német biegen, Bug, góth bjugan, szanszkrit bhuj (meghajt, görbít), hellen πτυσσω (öszverakom, redőzöm) stb.