, (bod-on) fn. tt. bodon-t, tb. ~ok. 1) Kivájt vastag faderék, melyet kis kutakba víztartó edényül szokás alkalmazni. 2) Szélesb ért. gömbölyü szerkezetü s abroncsos faedény, melyben zsírt, vajat, turót, lisztet tartanak. Vékonyhangon: bödön, s megfordított gyökkel: döbön.
Gyöke bod azon nagy családu szónemzetséghez tartozik, melynek egyes sarjaiban a gömbölyü hangzók uralkodnak s mássalhangzóik egyfelől ajakhanguak, másfelől nyelvhegyiek (d, t) vagy torokhangok (g, k), mint: bog, bok, pog, pok, stb. s származékaik valami gömbölyü, kerekded alaku testet jelentenek, mint: boglya, boglár, boka, pogács, stb. Egyébiránt rokonok vele a hellen βουτιον (palaczk), héber , német Butte, Bütte, Bottich, perzsa pute, puta, magyar putton, stb.