, (bód-ít vagy bold-ít) áth. m. bódított, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Az agyvelőre és idegrendszerre oly erős hatást gyakorol, melynél fogva az észt rendes működéseiben megzavarja és gátolja, szédülést, ideiglenes észtompulást okoz, s mintegy bolondít. Némely szeszes italok, mérges növények magvai bódítanak. Átv. ért. álokokkal, igéretekkel, csellel az elmét elfogulttá teszi, s az itélő erőt elaltatja, tévedésbe hozza. Hiuságának hízelkedve elbódítani valakit. V. ö. BÓD.