, fn. tt. bocskor-t, tb. ~ok. Némely vidéki, főleg hegységi lakosok és pásztorok egyszerű lábbelije, egy vagy több darab varratlan durva bőrből, melyet szíjszalaggal a lábra fűznek, s a boka körül megkötnek. Telekes bocskor, mely czifrán föl van szíjazva, tákozva. Szíjas, mint a telekes bocskor. Km. Tót bocskor. Kanászok bocskora. Hegyes, mint a harmathasító bocskor. Km. Bocskorban járni. Felkötni a bocskort. Felkötötte a telekes bocskort, azaz kevély. Km. Elrúgta a bocskort. Kinek csizmája nincs, bocskort kössön. Bocskorban keresni, csizmában költeni, válik becsületedre. Km. Tüszög, mint a bocskor, hogyha nagy a por. Km. Uczczu bocskor, ne tüszögj! Km. Átv. ért. a talphoz tapadó sár vagy más ragadós test, különösen vadásznyelven, midőn a nyúlnak, ázott talajon szaladva, szőrös talpaira sár ragad.
Alkalmasint egy eredetü a bakancs, bokancs szóval, s gyöke bok, boka, s átvetett szó: bokasor vagy boksor, bokcsor helyett, mint: szöcskő = szökcső, szököső.