, (bocs-a-ít-koz-ik) k. m. bocsátkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Menés, távozás végett bizonyos helyre, útra ereszkedik, indul. Tengerre bocsátkozik. 2) Valamely dologba folytatólag működve beleereszkedik. Alkuba, beszélgetésbe bocsátkozni valakivel. Mélyen bocsátkozni a vitatkozásba. 3) Le igekötővel leszállás végett aláereszkedik. Kötélen lebocsátkozni a kútba. Átv. ért. Kegyesen, nyájasan lebocsátkozni az alsóbb ranguakhoz.