, (bocs-a-an-at) fn. tt. bocsánat-ot. Elengedése a büntetésnek, melyet valaki vétke, hibája miatt érdemlene. Bocsánatot kérni, adni. Nincs bocsánat. Udvarias, társalgási nyelvben élünk e szóval mentegetődzésül. Bocsánat! ha talán alkalmatlan vagyok. Ezer bocsánat! bizon nem akartam. Egyházi értelemben elengedése azon bünhödésnek, melyet a bünös ember az Isten itélete szerént érdemlene. Bünök bocsánata. Törzse az elavult: bocsán.