, (biz-ony-ít-vány) fn. tt. bizonyítvány-t, tb. ~ok. Mindenféle mód, jel, eszköz és oklevél, mely által valamit bizonyosnak lenni megmutatunk. Különösen jogtanilag: hiteles iromány, mely a kérdéses tárgyra vonatkozik. Hű szolgálatról adott bizonyítvány. Folyamodványhoz csatolt orvosi, hatósági bizonyítvány.