, (bir-t-ok-ol) áth. m. birtokol-t vagy birtoklott, htn. ~ni vagy birtoklani. Tettleg birtokban, valósággal hatalmában tart valamely jószágot. Törvénytudományi műszó, mely megfelel a latin possidet szónak. Használják ez értelemben is: birtokba vesz, elbirtokol; mint: örököl = örökbe, örökségbe vesz. V. ö. BIRTOKOS.