vagy BIZÁS (bíz-ás) fn. tt. bízás-t, tb. ~ok. 1) Midőn az átható bíz származéka, am. más gondjára, fölügyelésére hagyás. Jobbára öszvetételesen használtatik: megbízás, rábízás. 2) Mint a bízik származéka, am. bizonyos tudaton, hiszemen, meggyőződésen alapuló reménylés, sikerre való kilátás. V. ö. BÍZIK.