, (biz-t-on-ság) fn. tt. biztonság-ot. Biztonlét. Divatba nem régen jött szó, a régi és helyesebb biztosság értelmében. Tudniillik nyelvünkben a módhatárzókból, különösen az an, en, on vagy ul, ül képzőjüekből nem vala szokás neveket alkotni. Egyébiránt minthogy a biztosság más érteményekben is divatozik, nagyobb szabatosság kedvéért ez újításnak helyet adhatunk. Hasonlók ehez a szintén újabb alkotásu fenség, tulság szók is. T. i. a ság, ség képzők már régebben is a legtöbb beszédrészekhez függesztettek, pl. főnévhez: ember-ség, barát-ság, melléknevekhez: szépség, jó-ság, több-ség, kisebb-ség, minden-ség, számnevekhez: egy-ség, két-ség, három-ság, névutókhoz: alatt-ság, névmásokhoz: milyen-ség, igetörzsekhez: fog-ság, vesződ-ség, nevet-ség, mulat-ság, részesülőkhöz: romlott-ság, veszett-ség; miknél fogva még a föntebbi határozókkal egybeillesztések is eltürethetnek.