, (biz-ony-ít) áth. m. bizonyít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. 1) Saját meggyőződése és tudomása nyomán tanuképen állít, igaznak, valónak mond valamit. Szemtanúk bizonyítják, hogy loptál. Esküvel, több társaira hivatkozva bizonyítani. Csak gyanítom, de nem bizonyíthatom rá, hogy ő volt. 2) Szélesb ért. valamely állítás valóságát, igaz voltát alapos érvek által mutogatja, vítatja. Tudományos vítatásban okok, érvek bizonyítanak. Ez nem bizonyít semmit. V. ö. BEBIZONYÍT.