, ih. Esküvőleg erősítő szó, melylyel állításunkat igaznak vítatjuk s hitelességét nyomosítjuk, s am. igazán, valóban. Helyesebben: bizon, mert határozók ony ěny képzővel szokatlanok, hanem on ěn vagy an en-vel alakulnak, mint: nagy-on, zok-on, ig-ěn, stb. Bizon Isten! Isten bizon! Úgy-e bizon? Úgy bizon! A bizon! Bizon, bizon mondom nektek. Nem bizon! Bizon nem tudom! Igaz melléknév helyett is (mint föntebb bizony). "Mert bizon, amit mond. Nádor-cod. "Hogy ez bizon legyen, megírta Szent Lukács. Góry-cod. "Mert bizon ű tanósága. Régi passio. V. ö. BEZE.
A régieknél előfordul a latin etiam kötszó és porro határozó értelmében is. Ki bizony ülvén (quae etiam sedens), bizony egy kellemetes (porro unum est necessarium). Münch. cod.