, (biz-ony) fn. tt. bizony-t, tb. ~ok. Alapos tudomásu meggyőződés vagy igazság, s erre hivatkozó tanuságtétel, vagyis oly erősítő szó, melylyel állitásunknak nyomatékot adunk. A módosító névragok közől csak a val járul hozzá. Bizonynyal erősíteni. Bizonynyal mondom. Minden bizonynyal ott leszek. Bizonyt fújni, mondani, ejteni. Származékai: bizonyít, bizonyúl, bizonyos, bizonytalan, bizonyoz, stb. A régieknél előfordúl bizonyos (quidam és verus) melléknév helyett is. "Más bizony (alius quidam) vallja vala. "Én vagyok a bizony szőlőtő (vitis vera). "Bizony (igaz) töredelmesség. Góry-cod. "Ez az Jézus bizony isten, Kinél egyéb senki nincsen, Ez nekem bizony istenem. Katalin verses legendája. "Ha bizony s elég te hited. Ugyanott.