, (biz-od-al-om) fn. tt. bizodalmat. Azon gyöngéd érzelem mások iránt, melynél fogva szíveinket előttök kitárni, s ügyeinkben őket részesíteni készek vagyunk, egyszersmind reményünket bennök helyezzük. Baráti bizodalom, testvéri bizodalom, fiúi bizodalom, Isten iránti bizodalom. Minden bizodalmamat benned helyezem. Nincs hozzá bizodalmam. Ettől különbözik a bizakodás. Egyszerübb alakban: bizalom.